1. A rendszeraxióma:
"Ha egy struktúra bizonyos állapotban új minőséget jelenít meg, akkor e három elem, a struktúra, az állapot és az új minőség összetartoznak és rendszert alkotnak."
    /A rendszeraxióma egy eredendően létezőnek elfogadott kijelentés, egy heurisztikus felismerés!/
/ A raktár elemei véletlen halmazt alkotnak, a szerkezet alkatrészei a raktár céltételesen válogatott részhalmaza, a struktúra az összeszerelés hatására alakul ki, lényege az alkatrészek közötti meghatározott viszony! Az új rendszerminőséget a struktúra és az ő állapota generálja. Az új minőség szinte szó szerint a semmiből jön!/
                                                                                                                                                                     


2. A rendszerelemek viszonya
2. 1. A rendszerelemek minősége, lineáris értelemben független egymástól, ez azt jelenti, hogy egymás minőségeiből nem vezethetők le. A matematika fogalmaival élve a rendszerelemek viszonya a tartós együttműködés és az új rendszerminőség irányában vektorszorzat, a bomlás és az alrendszerek irányában szemlélve egyfajta térfogati differenciálhányados jellegű, hasonló a derékszögű koordinátarendszer egységvektorainak viszonyához, {i × j = k} és ellentétes irányban {d(k) => (i) és (j)!}. Az új rendszerminőség a struktúra és az állapot viszonyából ered és szinte szó szerint a semmiből jön, megnyilvánul, vagy nem nyilvánul meg.
2. 2. A struktúra osztály szinten, az állapotkörnyezet konkrétan határozza meg az új minőséget. Struktúrát alkotnak egy halmaz elemei, ha meghatározott viszonyban állnak egymással. 
2. 3. A struktúra és az állapot az alrendszerek új rendszerminősége. A rendszerminőségek mozgás által kifeszített virtuális térben léteznek, és téráramlásokként szemlélhetők. A struktúra alrendszerei egymáshoz viszonyítva pozíció tartó mozgást végeznek, ezért két mozgáskomponensük közel azonos, az állapotkörnyezet rendszerei egymáshoz viszonyítva nem pozíció tartó mozgást végeznek, ezért csak egy mozgáskomponensük egyezzik. A struktúra és az állapotkörnyezet minden alrendszerének létezik legalább egy közös mozgáskomponense.

3. A rendszerelemek együttműködése
Az elemi kölcsönhatás 3D modellje3. 1. A rendszerelemek együttműködése kölcsönhatásként értelmezhető.
A létező valóság fraktál természetű, a kölcsönhatások is fraktál konstrukcióba rendezhetők. A kölcsönhatás fraktál minden elemét az algoritmus hozza létre, az elemi kölcsönhatás, egyedi, csoportos és kombinált ismétlésével. A dolgozatban a háromdimenziós-, és az úgynevezett interferencia kölcsönhatás modell jelenik meg.
/ A háromdimenziós modell a rendszerekből kibocsátott és a különböző térpozíciókban találkozó anyagcsere elemek várható viselkedését írja le, amelynek tartalmát az úgynevezett téraktivitás függvény fejezi ki. Ez a viselkedés a találkozó rendszerek külső mozgástartalom vektorainak viszonyától függ!/

                        



3. 2. A kölcsönhatások tartalmi lényegét az úgynevezett téraktivitás függvények fejezik ki.
A téraktivitás függvények {A(g) = k(sin(g) - cos(g))} alakúak és az építkező, valamint a bontó jellegű együttműködések együttes hatását fejezik ki. Az építkező és bontó folyamatok egyedileg egymás differenciálhányadosaiként szemlélhetők, a függvényben tehát függvény és differenciálhányadosa szerepel
{F(x) = f(x) + f ’(x)}, de a függvény egésze is tetszőlegesen ismétlődő módon differenciálható. Az ismétlődő differenciálás műveletei periodikus módon a függvény saját alakjait adja vissza.  A függvény első tagja szemlélhető az alrendszerek külső mozgástartalom vektorainak vektoriális szorzataiként, a második tag pedig a skaláris szorzatként, amely szintén terület jellegű, de vetületben látszik, mert kifordult a virtuális térbe az alacsonyabb rendszerszint irányába.

3. 3. A téraktivitás függvények {A(g)= k(sin(g) - cos(g))} tartalmi lényegéből három szélsőérték jellegű együttműködés forma bontakozik ki: az építkező-, a bontó-, valamint az úgynevezett parciális jellegű.
3. 4. Az építkező jellegű rendszer együttműködések {A(g) > 0}, közös kétirányú struktúra-áramlásokat, a bontó jellegű együttműködések {A(g) < 0}, pedig közös egyirányú állapotkörnyezet áramlásokat hoznak létre:
 
     Binomiális rendszer hélyszerkezete





3. 5. A parciális jellegű együttműködéseknél a struktúra áramlások és az állapotkörnyezet áramlások egy részének autonóm jellege megmarad, ugyanakkor a rendszerek közös állapotkörnyezet áramlásokat tartanak fent ez jHármas rendszer együttműködések térkörnyezeteeleníti meg a közös új minőséget.  
           három rendszer parciális együttműködése               Öt rendszer parciális együttműködése

                                                         Parciális együttműködések térkörnyezete
              Három rendszer térkörnyezeteBinomiális rendszer térkörnyezete  Binomiális rendszer térkörnyezete  Három együttműködő rendszer térkörnyezete
3. 6. A téraktivitás függvények számított értékei együttműködő rendszerek környezetében

         
      

4. A rendszerhipotézisek
Az egyes dolgozatrészek rendszerhipotéziseket rögzítenek, amelyek a szövegkörnyezetből általában (vörös) {x} jelzéssel kiemeltek. A rendszerhipotézisek halmaza jelenleg még nem rendezett, így az egyes elemek nem minden esetben hordoznak egymástól független tartalmi lényeget. A következőkben, példa jelleggel szerepel náhány alapveztő rendszer hipotézis:
4. 1. A mindent létezőt magába foglaló "Nagy Egész" csak belső minőségekkel, a tovább már nem osztható elemi rendszerek, csak külső minőségekkel rendelkeznek.
4. 2. Az Univerzum az össze rendszert tartalmazza és minden minősége rendszerminőség.
A mindent magába foglaló "Nagy Egész" és az "elemi rendszerek" szélső értékek, gondolati konstrukciók, nem rendszerek. / Az elmélet fejlesztésénél szerepük hasonló, mint a matematika gyakorlatában szereplő zérus és végtelen gondolati konstrukcióké./
4. 3. Rendszer, alrendszerként új minőségével épülhet be, struktúra vagy állapot elemként.
4. 4. Az Univerzum, az esemény és a szemlélő viszonyítási rendszerének relatív különbségétől függő minőségben, a szemlélés időtartamától függő rendszerszinten jelenik meg, egyedi, vagy összesített kép formában.
4. 5. Minden rendszer élettartama meghaladja alrendszerei élettartamát, az alrendszerek időléptékükhöz igazodó módon folyamatosan cserélődnek. A rendszerek anyagcserét folytatnak.
4. 6.  A rendszerminőségek, mozgás által kifeszített, sokdimenziós virtuális fraktál térben léteznek, de a háromdimenziós valós térben nyilvánulnak meg. A „Nagy Egész” tere önszerveződésre képes, Lorentz invariáns virtuális fraktál tér. Ez a tér nem Riemann tér, és különbözik a Maxwell egyenletek által leírt, úgynevezett elektromágneses tértől is.
4. 7.  Az {A(g) = k*(sin(g) - cos(g))} alakú téraktivitás függvények differenciálhányadosai, Lorentz transzformáltjai, és ezen elemek vektorszorzatai a divergencia fraktál tartalmi lényegét hordozó téraktivitás fraktál struktúrába rendezhetők.
4. 8. Rendszerek anyagcseréje szabályozott módon, egymáshoz láncolatszerűen csatolt, parciális viselkedésű térszektorokban valósul meg. A parciális viselkedés a primer térben zajló tényleges események virtuális, vetületi jelenségei.
4. 9. Egyenrangú átmeneti rendszerek együttműködése struktúraszervezést, domináns és alárendelt rendszerek együttműködése állapotszervezést eredményez. A domináns rendszer maga körül keringő pályára kényszeríti az alárendelt rendszert, miközben folyamatosan bontja és elvonja struktúra és állapotkészletét.
4. 10. Rendszerek, mozgástartalmukkal, tér-, és időléptékükkel, valamint dimenzió tartalmukkal jellemezhetők. Rendszerek együttműködése fraktál számokkal, fraktál vektorműveletekkel, fraktál differenciál-, és integráltételekkel modellezhető.
4. 11. Fraktál számok, osztály szinten hasonló, de egyedileg különböző függvényekből képzett sorozatelemek határértékeként definiálhatók. A fraktál algoritmusok, és az inverz fraktál algoritmusok függvény-függvény kapcsolatokat valósítanak meg, és dimenzió transzformáció tartalmúak.
 Az egyes dolgozatrészek számos úgynevezett renszerhipotézist tartalmaznak, esetenként a dolgozatrészek végén összegyűjtve találhatók.
5. További rendszerhipotézisek
A hipotézisek többségének tartalmi lényege csak az eredeti szövegkörnyezetben képes megjelenni.
  1. Semmi8-tól
  2. A „Nagy Egész” és az „elemi rendszerek” mint szélsőértékek, tudattal nem rendelkező jelenségek. 
  3. A „tudat” olyan rendszerminőség, amely képes a rendszer anyagcseréjét befolyásolni, és e módon a rendszerstabilitást a változó környezeti feltételek esetén fenntartani.
  4. Minden rendszer anyagcserét folytat. Minden rendszer anyagcsere egyensúlyának fenntartására törekszik. Minden rendszer rendelkezik tudatminőséggel, amely a rendszer anyagcseréjét szabályozza.
  5. A tudat minőség felső szélsőértékét, a rendszerfejlődést eredményező kölcsönhatás fraktál egésze képviseli, mintegy, az egyensúly, a létezés irányába ható önszabályozó jelenség. A kölcsönhatás fraktál egésze képes az univerzum zárt jellegét biztosítani.
  6. A „Nagy Egész” tere, a természet fraktál algoritmusa által meghatározott önszabályozó folyamat eredményeként zárt.
  7. Folyamat-hurok típusú rendszerek a külső anyagcsere feltételek változására, belső struktúra-, és állapotváltoztatásokkal válaszolnak. A folyamat időláncba rendezett, fázisállapotai oksági láncot alkotnak.
  8. „Rendszer automaták” létezhetnek a kémiai rendszerszintektől eltérő környezetekben is. Az élet nem kizárólag a kémiai rendszerszinthez kapcsolódó jelenség!
  9. A határátmenetben élő rendszerekként viselkedő „rendszer automaták” fejlődési sorozata a „parciális együttműködés fraktál” konstrukcióhoz illeszkedik. E sorozat elemek időlépték szerint meghatározottak. Az időléptékek határátmenetben közelítenek a „Nagy Egész” időtlen jellegéhez.
  10. A „rendszer automaták” a külső anyagcsere feltételek változására, belső válasszal, növekedéssel, és evolúcióval, időláncban szemlélve, fejlődési sorozattal válaszolnak.
  11. A „rendszer automaták” fraktál időben léteznek, az idő fraktál minőségű.
  12. Rendszer automatát”, „rendszer automaták” együttműködése hozhat létre. Minden „rendszer automata” élettartama nagyobb az őt létrehozó „rendszer automaták” élettartamánál. Minden „rendszer automata” alkotóelemei, időléptékük szerint cserélődnek.
  13. A „Nagy Egész” fraktál részeként létezik a „Nagy Rendszer Automata” fraktál, e fraktál szélsőértékeként szemlélhető az „élet fraktál”. Minden élő az „élet fraktál” részeként létezik. Az „élet fraktál” egésze időtlen jelenség.
  14. A „rendszer automata fraktál” szintjeihez önálló evolúciós folyamatok kapcsolódnak.
  15. A magasabb rendszerszintet képviselő élő jelenségek az alacsonyabb rendszerszintet képviselő élő jelenségek együttműködései által, az élők rendszerfejlődési folyamatában jelenhetnek meg.
  16. Élő rendszerek anyagcsere spektrumában élő rendszerminőségek is jelen vannak
  17. A „rendszer automaták” belső viszonyaiban virtuális valóságként leképeződnek a külső környezeti feltételek. Ez a virtuális valóság rendszerminőség, amely elme minőségként azonosítható.
  18. Ha az életjelenségek univerzum szinten fraktál alakzatba rendezhetők, akkor e fraktál alakzatnak létezik a legmagasabb rendszerszintet képviselő eleme. Ehhez az elemhez kapcsolható a legmagasabb rendszerszintet képviselő elmeműködés, ami egyfajta, univerzális szintű szuperintelligenciaként azonosítható.
  19. Az Univerzum viselkedése nem függ a „tércellák”, valamint a „szuperintelligenciák” halmazterjedelmétől.
  20. Semmi9-től
  21. A rendszerek mozgástartalma az anyagcserével összefüggésben változik.
  22. A rezgések és kiváltó okaik viszonya közvetlen hatás - ellenhatás kapcsolatokkal jellemezhető.
  23. A hullámjelenségek és kiváltó okaik lineárisan független viszonyban állnak egymással, a kapcsolat tartalmi lényege a rendszerek kölcsönhatásával jellemezhető.
  24. A létező valóság sokdimenziós virtuális tere, valamint a zérus-, és egy dimenzió tartományba eső primer tér, a { x n ↔ x –n = 1/( x n)} reciprok hatványértékek szerint kölcsönösen leképezik egymást.
  25. A létező valóság jelenségeit, mint okozatokat, fraktál minőséget képviselő, önmagába forduló, periodikus jellegűen ismétlődő ok-okozati lánc generálja.
  26. A létező valóság eseményei, fraktál minőségű, önmagába záródó, de nem önmagát ismétlő ok-okozati viszonyban léteznek.
  27. Hullámfüggvény, differenciálhányadosa alakjában verődik vissza.
  28. Hullámfüggvény, differenciálhányadosa alakjában verődik vissza.
  29. A létező valóság egésze ok-nélküli. A jelenségeknek csak közvetlen oka létezik, távoli nem.
  30. A rendszerfejlődés egység-dimenzió feletti tartományaihoz a szám fraktál, az egység-, és a zérus dimenzió közötti tartományaihoz a szám fraktál differenciál változata illeszkedik.
  31. A jelenségek nem függnek az észleléstől, de az észleléstől függően, zérus közeli, vagy sokdimenziós vetületi minőségekben jelennek meg.
  32. Létezik a természet jelenségeihez illeszkedő ok-okozati fraktál. Az ok-okozati fraktál elemei rendszerminőségekként azonosíthatók.
  33. Az együttműködő alrendszer minőségek és a megjelenő új rendszerminőségek viszonya, ok-okozati viszonyokként azonosítható.
  34. A kölcsönhatás fraktál differenciál változata meghatározza az ok-okozati fraktál differenciál változatát.
  35. A pozícióváltás nélküli mozgás, és a minden irányban pozícióváltó mozgás egylényegű.
  36. A múlt és a jövő eseményei nem állnak oksági kapcsolatban, csak a jelen egymást váltó eseményei állnak oksági kapcsolatban.
  37. A jelen viszonylagos fogalom. Egy rendszer jelene az anyagcseréjében résztvevő anyagcsere jelenségek halmazaként azonosítható.
  38. A „jelen” fogalom fraktál minőségű tartalmi lényeget hordoz.
  39. Rendszer jelenét, az alrendszereihez illeszkedő „időlépték fraktál” elemeire lokalizálható, változó tartalmú, anyagcsere események alkotják.
  40. Az elemi rendszereknek nincs múltja, jelene és jövője, a „Nagy Egész” múltja, jelene és jövője nem különül el.
  41. Az egymást váltó múlt, jelen és a jövő, idő-szeletkék eseményhalmazai, kölcsönhatás-tartalmuk szerint, hierarchikus sorozatba rendezhetők.
  42. A létező valóságot önszerveződésre képes tér jelenítheti meg.
  43. A newtoni dinamika erő fogalma kiterjeszthető osztály szintre. Az osztály szintű erőfogalom, rendszerminőség változásként értelmezhető. A rendszerminőség változás viszonyként jelenik meg. Ez a viszony a létező valóság tetszőlegesen választott jelenségei, jelenségcsoportjai, vagy az ő kombinációik esetére lokalizálható, ezért fraktál függvény tartalmú.
  44. Erőkapcsolatok esetén, fraktál minőséget képviselő anyagcsere spektrumok kölcsönös cseréje valósul meg.
  45. Az erőmentes mozgatók eredendően létezők, az ő együttműködéseikből jelennek meg a közvetlen ok-okozati kapcsolatban létező mozgásformák, és a közvetett ok-okozati kapcsolatban létező, lineáris értelemben független mozgásformák.
  46. A primer térből induló csatolt anyagcsere folyamatok, az időléptékekhez kapcsolt ritmusban, folyamatosan újramásolják a létező valóságot. Az újramásolás kis eltérései okozzák a rendszerminőségek változásait, e változások jelennek meg az észlelés tartalmától függő mozgásokként.
  47. Semmi10-től
  48. Értékadó algoritmusok permutációi azonos, de kevert sorrendű értékkészletek előállítására képesek.
  49. A bináris jelek fraktál alakzatában léteznek az alaki és a tartalmi transzformációkra egyaránt érzéketlen, úgynevezett invariáns jelcsoportok.
  50. Komplementer jelek viszonya, függvény és differenciálhányadosa viszonyként azonosítható.
  51. Komplementer viszonyokként azonosíthatók a kétszereplős azonos rendszerszinten létező relatív kiegészítő viszonyok.
  52. Kvázi – komplementer viszonyokként azonosíthatók a többszereplős különböző rendszerszinten létező abszolút kiegészítő viszonyok.
  53. Bináris jelek fraktál alakzataihoz, az alakzat rendszerszintjeihez, diszkrét elemeihez és közös minőséget megjelenítő részeihez rendszerminőség függvény társítható. E rendszerminőség függvények „értékváltozók” és „alakváltozók” szerint differenciálhatók. 
  54. Az úgynevezett „elemi algoritmusok” a rendszerminőség függvények érték-, és alak szerinti differenciál változatait hozzák létre, és az algoritmusok között alsó szélsőértéket képviselnek.
  55. Bináris jel vetületei komplementer jelekként viselkednek.
  56. Komplementer jelek becsomagolt fraktál alakzatai is komplementerek
  57. A komplementer minőség invariáns a kombinatorikai elvű transzformációkkal szemben.
  58. A bináris jelek fraktál alakzata egyetlen sokdimenziós, úgynevezett szuper hajtogatási művelettel homogén, káoszminőséget képviselő jelhalmazzá alakítható.
  59. Minden elemnek létezik komplementer párja.  /Periódusos rendszerről van szó!/
  60. A lehetséges színszabványok sorozatba rendezhetők a színkeverésnél alkalmazott komponensek száma szerint.
  61. A lehetséges színszabványok sorozatba rendezhetők a színkeverésnél alkalmazott komponensek fokozatai szerint is.
  62. A bináris jelek fraktál alakzatához, rendszerszintenként illeszkednek, a kettő hatványai szerint növekvő számrendszerben értelmezett színszabványok.
  63. A bináris jelek által hordozott tartalom, osztály szinten jelen van azok differenciál változataiban is.
  64. Tárolt képek teljes színkód készletének differenciál változata eltérő képpont állományú.  
  65. Különböző rendszerszintű jelhordozók információtartalma, spektrum transzformációk esetén összehasonlíthatók.
  66. Eltérő rendszerszintű bináris jelek tartalma, a jelterjedelmükhöz igazodó számrendszerekben kifejezve összehasonlíthatók.
  67. A szám fraktál, és a számrendszerek fraktál alakzata illeszkedik.
  68. A szám fraktál számskálái, az illeszkedő számrendszerekben kifejezve összehasonlíthatók.
  69. A természet jelenségeihez a léptéket a számrendszerek fraktál alakzata szolgáltatja. A számrendszerek fraktál alakzata, és a természet, lépték fraktál alakzata illeszkedik.
  70. Bináris jelek különféle részjelekre bontásával a jelhez kapcsolható képi tartalom differenciál változatai jelennek meg. A színkódok ki-, és becsomagolásával kapcsolatos műveletek, fraktál műveletekként, lépték-, és dimenzió transzformációként értelmezhetők.
  71. Fraktál terekben értelmezett differenciál műveletek visszavezethetők az ismert háromdimenziós terekre vonatkozó differenciál műveletekre.
  72. Fraktál terekben értelmezett differenciál műveletek dimenzió transzformáció tartalmúak, ezért az összefüggések csak a rendszerszintjükhöz igazodó számrendszerekben kifejezve hasonlíthatók össze.
  73. A kettes számrendszerben értelmezett jelcsoportok egyetlen bitterjedelmű jelen kifejezhetők a jelsorozat bitterjedelmével azonos alapú számrendszerben.
  74. A számkonstrukciók, jelalak szempontjából vett felső-, a hozzárendelt értékkészlet szempontjából pedig alsó szélsőértékeként a szám fraktál egyetlen számláncba fejtett, és az egyes számrendszerben megjelenített, kezdettel és véggel nem rendelkező jelsorozata, az úgynevezett „Nagy Mono – jel” azonosítható.
  75. A számkonstrukciók, jelalak szempontjából vett alsó-, a hozzá rendelt érték szempontjából pedig felső szélsőértékeként az úgynevezett „Szuperbit” azonosítható.
  76. A számok jelalakja és értéke, valamint a struktúraképző és az értékadó algoritmusok között kapcsolat van, ők egymásba átalakíthatók. Az átalakítás kétirányú transzformációként szemlélhető, amelynek műveleti tartalmát a számrendszerek egymás közötti átváltása szolgáltatja.
  77. Az egymást követő rendszerszintek az előző rendszerszinteket képviselő színpaletták ismétlés nélküli kombinációiból előállíthatók.
  78. Az egymásba csomagolt színpaletták egymás magasabb rendű differenciál változataiként azonosíthatók.
  79. Léteznek alak-, és érték komplementerek. Az alak komplementerek jelterjedelme állandó, az érték komplementerek jelterjedelme változó.
  80. A jelalak előállító-, és a jelalakokhoz tartalmat rendelő algoritmusok egymás differenciál változataiként szemlélhetők, ugyanakkor a transzformáció tartalma szempontjából egyenértékűek, de ellentétes irányítottságúak.
  81. Algoritmus műveletekkel előállított algoritmusok a kevert algoritmusok.
  82. Komplementer műveleteket tartalmazó, kevert algoritmusokkal, tetszőleges halmazterjedelmű és értékviszonyú jelkészletek előállíthatók.
  83. A komplementer és kvázi komplementer műveletek értelmezhetők differenciál műveletekként.
  84. A teljes képi tartalmat hordozó „kisminták” nem léteznek. A színkódok belső viszonyainak teljes eseményhalmaza őrzi a kép tartalmát.
  85. A hajtogatási transzformációk a kép észlelhetőségét változtatják, de a tartalmat képviselő belső viszonyok invariáns viselkedést tanúsítanak, ezért ők egyaránt jelen vannak a szélsőértéket képviselő észlelhető-, és a nem észlelhető káoszminőségekben, valamint a szélsőértékek közötti átmenetekben, a szélsőértékek lineáris kombinációiban is.
  86. Az információ rendszerminőség, ezért fraktál természetű, létezik forrása és nyelője.
  87. Információváltozás az információ minőséget generáló struktúra-, valamint a struktúra-állapot kölcsönhatásának változásával függ össze.
  88. Az információváltozás függvénye, az alrendszerek viszonyának egyfajta differenciál függvénye.
  89. Az információ forrásaként a kölcsönhatás, nyelőjeként a kölcsönhatás megszűnése azonosítható.
  90. Az információk halmaza fraktál alakzatba rendezhető. Az információ fraktál elemei, csatolt viszonyban léteznek.
  91. Az információ, a jel alak, mint struktúra, és a jel tartalom, mint állapot együttműködéséből, viszonyából származó új rendszerminőség. Egysége rendszerszintekhez kapcsolható, változó léptékű jelenség.
  92. Léteznek jelalak és jelérték változtató transzformációk, ők az észlelhetőséget változtatják, de velük szemben a képi tartalmak invariáns módon viselkednek. Léteznek képelőállító algoritmusok, ők a képi jelhalmazok viszonyát változtatják.
  93. Az információ forrása a kölcsönhatás.
  94. Azonos rendszerszintű jelek összegzése a jelalakok egyszerű egymáshoz illesztéseként értelmezhető. Különböző rendszerszintű jelek összegzése a dimenzió transzformáció után, az azonos léptékű jelértékek összeadásaként értelmezhető.
  95. Az információ megfelelő algoritmusokkal és függvényekkel előállítható.
  96. A természetre vonatkozó összes információ a szám fraktál külső és belső viszonyai által meghatározott, abszolút módon létezik.
  97. Az információ előállítás a szemlélők által történő relatív észlelhetőség megteremtésére irányuló művelet.
  98. A jelenség állapotkörnyezete, együttműködve a szemlélő struktúrájával, módosítja a szemlélő állapotkörnyezetét, ez a változás az információ.
  99. A valós terek, a jelenség és az észlelő viszonyában megjelenő rendszerminőségek, vagy más fogalomhasználattal élve eredendően nem létező vetületi minőségek.
  100. A természetábrázolások közelítések, a természet bijektív módon nem leképezhető, a természet csak önmagával azonos.
  101. A természet digitalizált lenyomataiban az alrendszer minőségek viszonya helyett a választott bináris jelek viszonya jelenik meg.
  102. Semmi11-től
  103. A múlt, a jelen és jövő minden lehetséges eseménye a bináris jelekbe zárva, a jelek által képviselve, időtlen módon létezik!
  104. A bináris jelek fraktál alakzatának rendszerszintjei létrehozhatók, előző rendszerszintek jeleinek ismétléses permutációi segítségével is.
  105. Az ismétléses permutációk halmaza egyszerű számlálószerkezettel létrehozható.
  106. Rendszerszintek jelkészletének egymáshoz rendelésével más rendszerszintek jelkészlete létrehozható. A hozzárendelő algoritmusok fraktál alakzatba rendelhetők, amelynek létezik inverz változata is.
  107. A jel előállító algoritmusok változtatják a jelek külső viszonyát, de nem változtatják a jelek belső viszonyait.
  108. Bináris jelek egyesítésével, kevesebb képpontú, úgynevezett minta-képek állíthatók elő.
  109. Egyesített bináris jelek, domináns részeikkel közelíthetők.
  110. Tetszőleges bitterjedelmű számlálók, és csatolt számlálócsoportok hozhatók létre.
  111. Számlálószerkezetek növekvő és csökkenő üzemmódban is működtethetők.
  112. A hagyományos elven működő számlálók kettős csatolásúak. A számlálókerekek jelkészlete értékcsatolású, a kerek értékkészletének csatolása pedig közvetlen mechanikus jellegű. A csatolások együttműködése skaláris szorzat jellegű tartalmat hordoz.
  113. A hagyományos számlálók jelei a kerekeken állandó belső, a kerekek között változó külső léptékű viszonyban vannak.
  114. A hagyományos számlálók az ismétléses permutációk elvét alkalmazva a bináris jelek fraktál alakzatának rendszerszintjein létező, egymástól különböző értékű, és különböző elemi jel arányú, jelkészletek létrehozására alkalmasak.
  115. Amíg a rendszerszintek jelkészlete ismétléses permutációkkal létrehozható, addig ugyanezek a jelek a binomiális csoportok elemeiként, ismétlés nélküli permutációkkal is létrehozhatók.
  116. A kettős ciklusú számlálók ismétléses permutációkat hoznak létre, de csak az ismétlésnélküli permutációkat számlálják.
  117. A kettős ciklusú számlálók ismétléses permutációkat hoznak létre, de csak az ismétlésnélküli permutációkat számlálják.
  118. A számlálók új minőségét alrendszerek minőségeinek együttműködése hozza létre. A létező számlálók fraktál alakzatba rendezhető jelenségek.
  119. Értékösszegző /ismétlés nélküli permutációkat előállító/ számláló, a rendszerszint tetszőleges jelénél indítható.
  120. Alak átrendező /ismétléses permutációkat előállító/ számláló csak a jelet tartalmazó binomiális csoporton belül indítható.
  121. Binomiális jel közelítő értékei képezhetők üzemidő paraméterek és hibaintervallumaik segítségével.
  122. Binomiális jelek részekre tagolhatók, az alrendszerekhez igazodó másolati mutatók {MM}, és a másolaton belüli relatív érték mutatók {RP} szerint. Részekre tagolás esetén a jelek kezdő része az érték-, befejező része pedig a másolati pozíciók mutatóiként azonosíthatók.
  123. Binomiális jelek belső részjelei segítségével a jelek rendszerszinten elfoglalt pozíciója megadható.
  124. A bináris jelek fraktál alakzata és a belőlük képzett fraktál alakzatok kölcsönösen egyértelműen leképezik egymást, de az egyértelműség nem terjed ki a fraktál diszkrét csoportjaira vagy elemeire.
  125. {B∆¤} differencia fraktál alakzat rendszerszintenkénti elemszámának összege  azonos, az illeszkedő bináris jelek fraktál alakzatának legmagasabb rendszerszintjén található jelkészlettel: {Ni = ∑i=0i-1 (Bi∆¤)}
  126. A hipotézis tartalma más alakban is rögzíthető:
  127. {B∆¤} differenciák, a fraktál alakzatuk rendszerszintenkénti elemszámának összege  szerinti részekre osztják a rendszerszintek jelkészletét.
  128. A részekre osztott munkagörbék alkalmazásával a számlálók működésével érintett értékintervallum csökkenthető.
  129. A szuperjelek részjelekre oszthatók, a részjelek {BR¤} értékek szerinti csoportokba sorolhatók, a jelekhez a csoportok relatív sorszáma rendelhető. A részjelek relatív sorszámainak szorzata, nem módosított szuperjel esetén azonos {Gi} értékével.
  130. Bináris jelek, és a {B¤ - Bd} kombinációk gyakorisági táblázatai egyértelműen egymáshoz rendelhetők, a gyakorisági mutatók összege azonos az illeszkedő bináris jel értékével.
  131. {B¤ - Bd} kombinációk gyakorisági táblázatai egymást fedő felületekként szemlélhetők, a felületek alatti térfogatok értékei a kapcsolódó bináris jelek értékeivel azonosak.
  132. A Bináris jelekhez kapcsolható táblázatok gyakorisági értékei, cikluslépésenként egy cellatartalmat érintve egy, egységgel változnak, a változó cella az aktív cella, amely döntési feltételként alkalmazható.
  133. Egymást követő cikluslépéseknél az aktív cella nem lehet azonos.
  134. Az aktív cella {Bd, B¤, Gi} paraméterei, mint derékszögű koordináták, a szuperjel előállító program döntési feltételeiként alkalmazhatók.
  135. Az úgynevezett aktív cella transzformációval kisebb értékű {Gi} döntési paraméter értékek állíthatók elő.
  136. A rendszerszintek bináris jeleihez illeszthetők olyan, a jelek alaki jellemzőiből kreált háromváltozós függvények, amelyek térfogati integrál értékei megegyeznek a jelek értékével.
  137. A jelekhez illeszkedő háromváltozós függvényeknek léteznek olyan úgynevezett aktív pontjai, amelyek koordinátái egyértelműen azonosítják a függvényeket, valamint a kapcsolódó bináris jeleket, és a számlálók ciklusvezérlő paramétereiként szolgálhatnak.
  138. A bináris jelek fraktál alakzatához illeszkedik az F{Bd, B¤, Gi} fraktál függvények úgynevezett integrál fraktál alakzata. Az integrál fraktál alakzathoz illeszkedik az úgynevezett aktív pontok fraktál alakzata.
  139. Fraktál függvényeket algoritmusok hozzák létre, e függvények a hagyományos algebrai jelölésmódokkal nem adhatók meg.
  140. Semmi12-től
  141. A matematika gyakorlatából ismert műveletek halmaza, az algoritmusok részhalmazaként azonosítható.
  142. Az algoritmus fraktál elemi rendszerszintek között értelmezhető abszolút, és a rendszerszinteken belül értelmezhető relatív hierarchiába rendezettek.
  143. A matematika gyakorlatából ismert műveletek hierarchikus sorozata, illeszkedik az algoritmus fraktál alakzatához.
  144. A vektortér-káosztér transzformációkat előidéző algoritmusok működésének vég nélküli sorozatában a vektortér-káosztér és a káosztér-vektortér átmenetek ciklikusan követik egymást, miközben a transzformáció tárgya által hordozott tartalom változatlan.
  145. Közös értékű fraktál függvények halmaza fraktál konstrukciót képez. A függvények értékazonossága és különböző dimenziószintje lehetőséget kínál a különböző dimenziótartalmú terek közötti kapcsolat megteremtésére, e terek közötti integráltételek megfogalmazására.
  146. Minden hurokmentes zárt görbe összeállítható változó sugarú körök kerületi pontjaiból.
  147. Minden lehetséges rezgésalak származtatható egy hurokmentes zárt görbéből, egy osztály szinten értelmezett, változó sugarú, elfajult, kör alakzatból.
  148. A gerjesztett húr egymást követő alakjai, a húr energiatartalma szerint a természetes egész számokhoz illeszkedő sorozatot alkot.
  149. Minden rezgésalakhoz illeszkedik egy fraktál függvény, amely táblázatos formában előállítható. E táblázatok cellatartalmának összege, azaz a fraktál függvény térfogati integrál értéke, azonos a húr energiatartalmával.
  150. A rezgő húrokhoz bináris jelek illeszthetők. A bináris jelek részekre bonthatók. A részek külső viszonya pozíciómutatókként, a részek belső viszonya állapotmutatóként értelmezhető.
  151. A rezgő húrban lengésszerű, téráramlások léteznek, mégpedig a húrközépről két irányban a húrvégek felé és vissza.
  152. A káosz, nem abszolút, hanem csak viszonylagos módon létező minőség.

                                                                                           

                                                          ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
                                                                                        Kapcsolatfelvétel:
                                                          Malárics Viktor , +36 30 210 1590,  zoldhal1@t-online.hu
                                                          ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

                                          Kezdő lap   Dolgozatrészek Axiómák        Új természetszemlélet     Kérdések és válaszok